A Honvéd Táncszínház és zenekara a Nemzeti Táncszínházban az október 19-i bemutatón az ezeréves határ mentén fekvő erdélyi Gyimesbe kalauzolja a nézőket.

Zsuráfszky Zoltán az 1970-es évek közepétől gyakran járt Gyimesben, amely akkor még mind néprajzilag, mind a táncgyűjtések szempontjából igazi fehér foltnak számított. A vidék szépsége és a tánc ősi, archaikus jellege lenyűgözte és örök rajongójává tette a fiatal táncművészt és táncgyűjtőt, aki így a legelsők között tanulhatta meg és leshette el az ott élő magyarság tánckultúráját. Martin György a kezdetektől atyai figyelemmel kísérte az akkori fiatalok néprajzi gyűjtéseit, irányította szakmai munkájukat. 1980-ban felhívta Zsuráfszky Zoltán (Zsura) figyelmét arra, hogy egy hiánypótló munkára van szükség a táncgyűjtések terén; az első gyimesi hangosfilm elkészítésére. Hosszas előkészületek után, az akkori politikai helyzet nehézségeit leküzdve, a felvételre 1980 augusztusában került sor egy jeles gyimesi adatközlő, Kicsi Kóta Károly pajtájában.
Sorozatunk legújabb darabjának apropója nem más, mint a 30 évvel ezelőtti filmezés. Műsorunkban, e ma már archívnak számító film pontosan megtanult anyagával, illetve a gyimesi táncok ihletésére készült koreográfiákkal szeretnénk olyan színpadi formában megőrizni Gyimes népművészeti örökségét, amelyben egy pillanatra együtt dobban a szívünk, együtt dobbantunk a gyimesi csángó magyarokért.