Nemzeti Táncegyüttes

Magyar Nemzeti Táncegyüttes

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyarország legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, több, mint húsz pár táncossal, saját zenekarral, gazdag, színes repertoárral és a magyar nyelvterület szinte minden táját felölelő hatalmas népviseleti gyűjteménnyel. A táncművészek, a zenészek és az itt alkotó koreográfusok „anyanyelve” a Kárpát-medence néptánc és népzenei kincse. Valamennyi produkció közös jellemzője a rendkívüli dinamika, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága.

Művészeti vezetője Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, érdemes- és kiváló művész.
Tovább a Magyar Nemzeti Táncegyüttes honlapjára

Honvéd Férfikar

Honvéd Férfikar

A világszerte egyedülálló, 40 fős Honvéd Férfikar Európa szinte egyetlen hivatásos férfikórusa. Hangzásában összegződik a drámai erő az emocionális érzékenységgel és kifejezőerővel. A Magyar Örökség díjas kórus gazdag és változatos repertoárral rendelkezik. Műsorrendjén egyaránt megtalálhatók a világhírű oratorikus művek, népszerű operák és örökzöld operett dallamok, valamint a férfikari „a cappella” kórusirodalom legjobb alkotásai. Az énekkartól nem idegen a crossover műfaja sem. A Bartók Béla - Pásztory Ditta-díjjal kitüntetett Honvéd Férfikar karigazgatója Riederauer Richárd megbízott karnagy.

Tovább a Honvéd Férfikar honlapjára

Az arab éjszaka a kisHamlet műhellyel

április 27,2012

A Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában mutatkozott be újra a Honvéd Együttes színész-szólista tagozata, a kisHamlet műhely, egy kortárs német művel. Ulrich Deuter kritikus szerint ez „egy romantikus, lírai darab, amely szerint a hétköznapi életen túl vár ránk a szépség és nagyszerűség birodalma.” Január 28-án látható újra.

Roland Schimmelpfennig az egyik legismertebb és legtöbbet játszott kortárs német szerző. Az arab éjszaka című drámáját 2001-es stuttgarti ősbemutatója óta több németországi és európai színház is műsorára tűzte. A többnyire magukban beszélő szereplők egy tízemeletes panelház foglyai, akiket egy fullasztó júniusi éjszaka terel össze, és akik saját álmaikból és fantáziálásukból egymáséiba révedve végül közös történetben fonódnak össze. A darab Az ezeregyéjszaka meséire utalva már címével is jelzi, hogy a lakótelepi közeg szürreális események terepévé alakul, ahol a résztvevők kívülről látják magukat és a többieket, és mintha mesét mondanának, számolnak be, hogy éppen mi zajlik a szemük előtt, illetve vetítik előre, hogy mit fognak tenni a következő pillanatban. Ez az epikus, elmesélő elv teszi lehetővé, hogy a nagyon lírai szöveg végül a nézőkben is történetként csapódjon le.