REPERTOÁR

Néptánc műsorok
Bonchida háromszor (Élő Martin Archívum I.)
Kalotaszeg (Élő Martin Archívum II.)
Szatmár (Élő Martin Archívum III.)
Mezőség (Élő Martin Archívum V.)
Monarchia
Fekete-piros…tánc

Táncszínházi produkciók
Csárdás! - A Kelet Tangója
A Tenkes kapitánya
A tánczmester

Gyermekelőadások
Csipkerózsika
Tündérmese
Zene-bona, Szana-szét
Ludas Matyi
János Vitéz

Archív előadások
… még Egy mondat…
A helység kalapácsa
A lagzi
A magyar tánc évszázadai
Bartók útjain
Betyárok
Boldog Emberek (Móricztól)
Cigány kurázsi
Drakula
Duna Rapszódia
Egri csillagok
Fekete gyöngyök
Forrószegiek
Ki népei vagytok….?
Kőműves Kelemen
Magyar Rapszódia
Magyar Táncszvit
Makrokozmosz
Metamorfózisok
Rendhagyó történelemóra
Szék (Élő Martin Archívum IV.)
Székely fonó


NÉPTÁNC MŰSOROK:

Bonchida háromszor
(Élő Martin Archívum I.)

1999-ben mutattuk be Bonchida, háromszor című műsorunkat, az Ökrös együttes hasonló című lemezére. Ez az alkotás kiemelkedő jelentőségű volt a magyar néptáncművészetben, mivel először jelent meg egy falu minden nemzetiségének zenéje és tánca szinte mikroszkopikus pontossággal egymás mellett, egy produkción belül.
Bonchida Erdélyben, Kolozsvártól 30 km-re fekszik, a Szamos mellett. Hajdan a Bánffyak ősi szállása volt, Erdély egyik legszebb kastélyával és ménesével.
Miért pont Bonchida, miért „háromszor”? Azért, mert e faluban három nemzetiség, a magyar, a román és a cigány mindig a legnagyobb egyetértésben élt egymás mellett; ezek az emberek szívesen eljártak (és eljárnak ma is) egymás mulatságaira, ismerik, és tiszteletben tartják egymás kultúráját, zenéit és táncait.  Úgy gondoljuk, hogy mindez ma is példaértékű lehet mindenki számára, aki a toleranciára és békés egymás mellett élés fontosságára buzdít, akár az Európai Unió keretein belül is.
 A darab felhívja a figyelmet arra is, hogy ideje van a rácsodálkozásnak, a rádöbbenésnek; milyen teljes és gyönyörű lehet az a tánc- és zenei kultúra, amely a népek egymás mellett éléséből, a kultúrák egymásra hatásából alakul ki.
A műsor hangulata felemelő. A koreográfiában kellékként alkalmazott, a tánc körül mozgó tükrök jelképesen is tükröt tartanak elénk, a valóságban is láttatják a nézővel a korabeli falu táncainak világát, szembesítenek egy letűnt kultúra szépségével, múlandóságával. Természetesen mindemellett a műsor művészi üzenete köszönhető Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus elképzeléseinek, a kiváló zenészeknek és táncosoknak, valamint az énekes szólistáknak, akik segítségével most újra színpadra vittük az Élő Martin Archívum nyitó darabját.

Zenei szerkesztő: Kelemen László
Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Kalotaszeg
(Élő Martin Archívum II.)

Élő Martin Archívum sorozatunk első darabját, Bonchida háromszor címmel mutattuk be. Követve, a fáradhatatlan néprajzkutató Martin György (1932—1983) táncfilmezéseinek útvonalát, Kalotaszeg címmel folytattuk a sort, ezzel is tisztelegve a nagyszerű tudós megismételhetetlen munkássága előtt. Ő és munkatársai 1969-ben több nagy horderejű táncgyűjtést szerveztek Erdélyben, Az erről készült táncfilmek meghatározó jelentőségűek a magyar és az egész európai néptánc-kutatás történetében is (Bonchida, Türe, Szék stb.).
Ezen műsorunkkal szeretnénk köszönetet mondani a bonchidai és a türei hangosfilm készítőinek és minden szereplőjének, azoknak a magyar, román és cigány adatközlőknek: táncosoknak és zenészeknek, akik megőrizték és továbbadták nekünk e csodálatos tánc- és zenekultúrát.

Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Szatmár
(Élő Martin Archívum III.)

Szatmárban az 1970-es évekig a legnagyobb részletességgel gyűjtötték és archiválták az apróbb falvak tánckultúráját (több mint 290 faluból készültek táncfilmek). Nemes és nagyszerű munkájukkal megörökítették az ott élő emberek táncait, majd ránk várt a feladat, hogy feledhetetlen színházi élményt nyújtsunk, e régi, sok esetben elfeledett, de csodálatos kultúra megelevenítésével.

Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Mezőség
(Élő Martin Archívum V.)

Mezőség hullámos dombjait néhányan Erdély Holt-tengerének nevezik, s valóban kultúrája is olyan ősi, akárcsak egy hajdani tenger megmaradt iszapja. Az itt élő magyarság szinte szívbemarkolóan őrzi archaikus nyelvét, táncait, zenéjét. S miközben elzártsága folytán itt őrződtek meg kultúránk legrégibb nemzeti vonásai, érdekességét mégis az adja, hogy az itt együtt élő különböző nemzetiségek (magyarok, románok, szászok, cigányok) kultúrájuk kölcsönhatása révén megajándékoztak minket egy Európában is egyedülálló, különleges és közös értékkel: a mezőségi tánc- és zenekultúrával.
Műsorunkban a belső-mezőségi falvak (Visa, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Magyarszovát és Vajdakamarás) táncait, dalait (Kallós Zoltán gyűjtéseiből), és a magyarpalatkai zenészek muzsikáját mutatjuk be.

Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Gyimes….Dobbantás a gyimesi csángókért (Élő Martin Archívum VI.)

Az „Élő Martin Archívum” sorozat VI. állomása az ezeréves határ mentén fekvő erdélyi Gyimes.
Zsuráfszky Zoltán a 70-es évek közepétől gyakran járt Gyimesben, amely akkor még mind néprajzilag, mind a táncgyűjtések szempontjából igazi fehér foltnak számított. A vidék szépsége és a tánc ősi, archaikus jellege lenyűgözte és örök rajongójává tette a fiatal táncművészt és táncgyűjtőt, aki így a legelsők között tanulhatta meg és leshette el az ott élő magyarság tánckultúráját. Martin György a kezdetektől atyai figyelemmel kísérte az akkori fiatalok néprajzi gyűjtéseit, irányította szakmai munkájukat. 1980-ban felhívta Zsuráfszky Zoltán (Zsura) figyelmét arra, hogy egy hiánypótló munkára van szükség a táncgyűjtések terén; az első gyimesi hangosfilm elkészítésére. Hosszas előkészületek után, az akkori politikai helyzet nehézségeit leküzdve, a felvételre 1980 augusztusában került sor egy jeles gyimesi adatközlő, Kicsi Kóta Károly pajtájában.
Sorozatunk legújabb darabjának apropója nem más, mint a 30 évvel ezelőtti filmezés. Műsorunkban, e ma már archívnak számító film pontosan megtanult anyagával, illetve a gyimesi táncok ihletésére készült koreográfiákkal szeretnénk olyan színpadi formában megőrizni Gyimes népművészeti örökségét, amelyben egy pillanatra együtt dobban a szívünk, együtt dobbantunk a gyimesi csángó magyarokért.

Művészeti asszisztensek: Vincze Zsuzsa, Hajdú Flórián
Zene: Papp István „Gázsa”
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Monarchia
Népek tánczai

1867-ben létrejött az Osztrák—Magyar Monarchia. A Mátyás templomban — Liszt Ferenc koronázási miséjére — gróf Andrássy Gyula magyar királlyá koronázta Ferenc József császárt és feleségét. A kiegyezés szükségességet a mai napig vitatják.
Kétségtelen, hogy az ország ipara ugrásszerűen fejlődött, színházak, egyetemek, kórházak stb. épültek, s megszületett a még Európában is szokatlanul liberális Nemzetiségi Törvény.
A népművészet is addig soha nem látott virágzásnak indult — valósággal burjánzott a díszítőművészet, színesedtek a viseletek — miközben a különböző nemzetiségű népek békében megfértek egymás mellett, őrizve, s megtartva saját jellegzetes táncaikat, zenéjüket, kultúrájukat.
Műsorunk első felében bemutatjuk az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek színes, hagyományos szokásait, virtuóz táncait, gazdag viselet-kultúráját; máig kiapadhatatlan folklórkincsét, és felvillantjuk a mellette, vagy „felette” zajló főúri báli élet egyes pillanatait.
A második részben a kor művészeti alkotásainak segítségével, „filmszerű” életképekkel, táncszínházzá varázsoljuk történelmünk e sokat vitatott időszakát. Reméljük, hogy a közép-európai hagyományos kultúrák felbecsülhetetlen értékei nemcsak jó szórakozást nyújtanak a táncművészetet kedvelő közönségnek, de felhívják a figyelmet arra is, hogy az együtt élő népek csak egymás (múltban gyökerező) kultúrájának megismerésével és tiszteletben tartásával indulhatnak a közös jövő felé.

Közreműködik Szalai Antal prímás és zenekara

Zene: Rossa László
Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Fekete-piros…tánc
Színek és párhuzamok a magyar néptáncban

Nem véletlenül kölcsönöztük Kányádi Sándor versének címét műsorunkhoz. A vers nemcsak annak a táncház-mozgalomnak a „kultusz” verse volt, amely a népművészet XX. század végi újrafelfedezését eredményezte és utal arra is, hogy a magyar néptáncművészet sokszínűsége folytán e mozgalommal párhuzamosan alkotott és dolgozott számos nagyszerű művész, akiknek koreográfiái legendássá váltak, de ma már sehol sem láthatóak.
 Reményeink szerint a „tovább gondolt”, művészi tartalommal megtöltött alkotások, ahol a koreográfiai eszme az elsődleges, békében megférnek majd a színpadon a másfajta művészi értékeket hordozó, kizárólag az autentikus tánc és zene szépségét megmutató, a táncot pusztán esztétikai élménnyé „varázsoló” alkotások mellett.

A műsorban látható Györgyfalvay Katalin, Foltin Jolán, Kricskovics Antal, Novák Ferenc, Tímár Sándor koreográfusok egy-egy alkotása
További koreográfusok: Diószegi László, Fitos Dezső, Vincze Zsuzsa, Zsuráfszky Zoltán
Zenei szerkesztő: Kiss Ferenc
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

TÁNCSZÍNHÁZI ELŐADÁSOK:

Csárdás! — a Kelet Tangója

Az előadás korhoz nem köthető történetet dolgoz fel, hiszen egy szerelmi háromszög konfliktusaira épül. A történet autentikus magyar, illetve nemzetiségi (cigány, lengyel, szlovák, román) táncok gyűrűjébe ékelve építkezik, és válik teljessé a két felvonásból álló műsor végére. Úgy is mondhatjuk: Szerelem a Kárpátok alatt.
Miközben a cselekmény izgalmas, érdekfeszítő és magával ragadó eseményeit élvezzük, gyönyörködhetünk a sokszínű magyarországi, erdélyi, felvidéki táncok színes virtuóz előadásmódjában.

Zene: Árendás Péter, Rossa László, Kelemen László
Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa
Koreográfus—rendező: Zsuráfszky Zoltán

A Tenkes kapitánya
Táncjáték Örsi Ferenc forgatókönyve nyomán

A Tenkes kapitánya című történelmi kalandfilm meghatározó szerepet töltött be a magyar televíziózás történetében. Az 1964-ben készült fekete-fehér film — mint a Magyar Televízió első sorozata — annak idején óriási népszerűségre tett szert.
A téma a Rákóczi-szabadságharc idején, Siklós környékén folyó kuruc–labanc küzdelmeket idézi. A főszereplő Eke Máté, Béri Balog Ádám kuruc brigadéros katonája ugyan költött személy, de számos jobbágykatonából lett kuruc tiszt történelmi alakját ötvözi egybe. A történet meseszerűen, sok humorral mutatja be azokat a kuruc hősöket, akik ravaszsággal, magyaros virtussal végül is legyőzik a bugyuta labancokat.
Örsi Ferenc forgatókönyve nyomán, megőrizve a film legjelentősebb, legszórakoztatóbb epizódjait, megidézzük a kuruc kor legendás személyeit, zenei- és mondavilágát. Néptánc hagyományaink segítségével felidézzük nemzetünk történelmi hagyományait, teljesebb képet nyújtva a kor nevezetes és névtelen hőseiről.

Közreműködnek a Honvéd Férfikar énekes szólistái
Örsi Ferenc forgatókönyve nyomán színpadra írta Vincze Zsuzsa
Dalszövegek: Turczi István
Tánczenei szerkesztő: Árendás Péter
Zeneszerző: Sebő Ferenc
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

A tánczmester

Ki ez a messze földről érkező figura? Találgathatjuk honnan jött, német, cseh földről, vagy csak a szomszéd vármegyéből, és mit keres itt Magyarország félreeső csizmasáros távoli báltermeiben.
Ő a „Mester, ki másokat bizonyos táncnemekre tanít, idomít…”, aki elővezeti, aki elöl járja, aki megmutatja, aki kitalálja a híres szólót, a magyar magányt! Kofferjában valcer, polka, mazúr és ki tudja, még hány divathóbort. Megújulást, frissítést, avagy rontást hoz-e a büszke magyarok táncára; Mester-e, vagy kontár?
A falusi tánciskola fergeteges vizsgabálján mindezekre fény derül.

Zene: Ökrös Csaba és a Hegedős Együttes
Szerkesztő—rendező: Foltin Jolán és Novák Eszter

Dózsa – Tánckrónika Dózsa György tetteiről

 Az ötszáz évvel ezelőtti történet a magyar történelem sorsfordító eseményéről szól: a Dózsa György vezette parasztfelkelésről, amelynek gyászos következményei a mai napig hatással vannak a magyarság sorsára. „Régen volt ez már, túl a szavaimon…Mikor a bátorság még járt az utakon… ” – halljuk Szarka Tamás (Ghymes együttes) dalát. Látjuk táncolni és énekelni a szerelmes, tragikus hőst, Dózsát, akit Novák Péter játszik (személyében egyszerre üdvözölhetjük napjaink énekes színészét és egyben a magyar néptáncot kiválóan ismerő táncost). A Honvéd Táncszínház művészei Makó Péter (Csík zenekar) népzenei válogatására kísérik végig a legendás parasztvezér útját egészen bukásáig, majd a megtorlásig, amelynek szörnyűsége elborzasztotta még az akkori sok vért és háborút látott Európát is.
A súlyos történelmi gondolatok ellenére fergeteges, látványos és egyben szórakoztató tánc- és zenei produkciót álmodott színpadra a rendező-koreográfus, Zsuráfszky Zoltán, aki szerint Sinka István és Juhász Gyula költészete, Illyés Gyula és Nemeskürthy István írásai – amelyek hatást gyakoroltak a megszületett darab dramaturgiájára – szellemiségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy egy új, magyar, nemzeti táncjáték születhessen.      

A táncjátékot Zsuráfszky Zoltán ötletéből írta: Vincze Zsuzsa
Tánczenei szerkesztő: Makó Péter
Zeneszerző, dalszövegíró: Szarka Tamás
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

 

GYERMEKELŐADÁSOK:

Csipkerózsika

Csipkerózsika klasszikus története elevenedik meg a Honvéd Táncszínház produkciójában. A darab érdekessége, hogy az eredeti néptáncok mellett minden elhangzó szöveg és felcsendülő dallam a tradicionális magyar folklórból táplálkozik, és annak elemeit használja fel e közismert Grimm-mese színpadi megfogalmazásában.

A forgatókönyvet írta, és az eredeti népi szövegeket válogatta: Vincze Zsuzsa
Zene: Rossa László
Társrendező: Csizmadia Tibor mv.
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Tündérmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jánoska, aki megelégelte két testvére gonoszkodását és elindult szerencsét próbálni...
Így kezdődik a jó Tündér meséje, akinek segítségével találkozhattok a mókás Aranylúddal, a Papucsszaggató Királykisasszonyokkal és még sok más mesehőssel.
A Honvéd Táncszínház a  nagysikerű Csipkerózsika című táncjátéka után ismét a mesék birodalmában kalandozik, ahol a nézők megismerkedhetnek a népi kultúra legszebb gyöngyszemeivel; sok-sok tánccal és zenével megjelenítve azt.

A mesét színpadra írta: Vincze Zsuzsa
Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Zeneszerző: Rossa László
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Zene-bona, Szana-szét

A mai kisgyermekek mindennapjaiban egyszerre megférnek a hagyományos gyermekdalok és játékok, a számítógépes nyelvezet, régi mesék és új történetek, csuhé baba és kindertojás, a körülöttük lévő világ modern elemei. Ezt az új összhangot keressük mai költők gyermekszemüveggel írt, friss verseivel, ritmusjátékokkal, sok-sok zenével és tánccal. Változnak az idők, változnak a gyerekek, változnak a versek. Fecske Csaba, Kiss Anna, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Kukorelly Endre, Oravecz Imre, Tóth Krisztina, egyéni látásmóddal közelednek a mai gyermekek lelkéhez. Egyre eszesebb fiaink és lányaink életét a költészet és a zene gazdaggá és teljessé teheti.

Zene: Kiss Ferenc, Lázár Zsigmond
Szerkesztő—rendező: Foltin Jolán és Novák Eszter
 
Ludas Matyi

Aligha ismerne rá a debreceni költő-botanikus, Fazekas Mihály — aki Kazinczy kortársa — örökifjú leleményére, mivel Novák Ferenc nem az a fajta színházcsináló, aki beérné a puszta másolással. A Honvéd Táncszínház színpadán igazát kereső Lúdas Matyi sokban különbözik eredeti önmagától. Itt is háromszor veri ugyan sérelmeit vissza, de a módszerek maibbak. Színesebb-tarkább a környezet is: ha lúd, legyen szerelmes, és Döbrögi is kap maga mellé méltó társat, egy hataloméhes, kapzsi feleség személyében. A színpadi vásár forgatagában számos új figura bukkan fel, köztük a képmutogató, aki az önkény elleni lázadásra buzdítja Matyit, és kísérőül is szegődik hősünk mellé. A sokféle — táncban és mai hangvételű dalban elbeszélt — kaland után természetesen a színpadon is győzedelmeskedik az igazság, A táncjáték fináléjának népünnepélyén ki-ki elnyeri méltó jutalmát.

Zene: Rossa László
Dalszöveg: Novák Péter
Dalok: Jiling Jácint
Rendező—koreográfus: Novák Ferenc

János vitéz

A magyar irodalom „örökzöld” remeke, a János vitéz számtalan formában kelt új és új életre, mióta 1844-ben Petőfi Sándor megírta Kukorica Jancsi és Iluskája hányatott sorsát-szerelmét. Jancsi volt már operetthuszár¸ rajzfilmhős, mesejátékok vándora, s ki tudja még, hány és hány változatban álmodták színpadra vagy éppen mesekönyvbe csodás kalandjait.
A Honvéd Táncszínház szerzőgárdája tiszteletlenül tisztelve Petőfi eredeti művét, sajátságos zenés-táncos mesejátékot alkotott. A táncjáték természetesen híven követi magát a történetet, ám a magyar néptánc-kincs anyagából merítve sokféle folklór elemmel és főként vérbő humorral szövi át Petőfi meséjét. Sokszínű előadás kerekedik így; benne szerelmi líra és burleszkbe illő csaták, rémisztő sárkány-kaland és különös lovakon nyargaló, nem mindig nyalka huszárok, s táncos lábú tündérek hada…

Dalszövegek: Novák Péter
Zene: Rossa László
Koreográfia: Román Sándor, Szűcs Elemér
Rendező: Novák Ferenc

ARCHÍV ELŐADÁSOK

…még Egy mondat…

„Több mint húsz esztendeje annak, hogy fiatal előadóművészként Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” című versére táncoltam; s e vers kezdősora volt egyben koreográfusi estem címadója is. Hivatásos táncművészként akkoriban avantgárd tettnek számított még a versekre való táncolás is, hát még ha politikai üzenetet is hordozott…Fiatal művészek, értelmiségiek kísérték érdeklődő figyelemmel az ott bemutatott koreográfiáimat; Nagy László: „Vendégek jövetele”című versére: sárral bekent testemet, vagy a „Hidegen fújnak a szelek” (Muzsikás együttes) hitet adó, szinte forradalmi ujjongását. Így ünnepeltük annak idején együtt, „csendesen”, tánccal és zenével az 1956-os Forradalom évfordulóját.
Az „56-os” eszme azóta is meghatározó szerepet tölt be művészi munkámban; értékrendjének tisztasága mindenkor útmutató maradt számomra, hatást gyakorolt táncművészi és koreográfusi pályámra. S most, az 50. évfordulón — jómagam is idén 50 évesként — régi előadóestem ma is aktuális darabjaival és legújabb tematikus számaimmal szeretném köszönteni a Forradalmat.
Emlékezzünk együtt — mai fiatalokkal, táncosaimmal, régi zenész barátaimmal, megmaradt „felebarátaimmal” — az 1956-os Forradalomra!”

Zsuráfszky Zoltán
2006

Társrendező: Pozsgai Zsolt
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

A helység kalapácsa
avagy botrány a faluban

Petőfi Sándor „hőskölteménye” az 1844-ben íródott eposzparódia valóságos néptánc-bohózatként születik most újjá. A széles tenyerű Fejenagy és Szemérmetes Erzsók viszontagságos csapszéki szerelmének bimbózása és a csalánverte falu népének ármánykodása sokféle zenei és táncos tréfa, mulatság alapjául szolgál.
A templom éjszakai csendjében Szemérmetes Erzsók, mint a végzet „pókasszonya” hálózza be Bagarját, Csepű Palkót és az egyházfit. A bezárt, magára maradt Fejenagy egerekkel harcol. Ezek később a kocsmában „lerágják” róla a kötelet, mellyel a vetélytársak összekötözték. A bűnös bandát az egyházfi szörnyű felesége, Márta, a bíróval és kelekótya katonájával kalodába záratja.

Zeneszerző: Rossa László
Rendező—koreográfus: Novák Ferenc

A lagzi

Zoboralja és Felvidék dallamvilágából és táncanyagából készült rituális, hagyományos lakodalom elevenedik meg a színpadon, és keveredik azokkal a képekkel, melyek a menyasszony lelkében születnek. A cselekmény mozgatói végig az asszonyok, akik mint a mitológiai párkák, életük fonalát egyengetik, bonyolítják.

Zeneszerző: Kiss Ferenc
Rendező—koreográfus: Foltin Jolán

A magyar tánc évszázadai

Ebben az előadásban a Honvéd Táncszínház köré szerveződött alkotóműhely — Foltin Jolán, Horváth Zsófia, Diószegi László, Ertl Péter, Makovínyi Tibor, Stoller Antal — vall a magyar néptáncról. Alkotásaikat Zsuráfszky Zoltán vezető koreográfusként fogta össze, Novák Ferenc rendezésében.

Bartók útjain

„Mit talált falun, amit mindennél többre tartott?
Egy ismeretlen világot, egy rég elmúltnak vélt
Magyarságot teljes virágzásában…”
(Kodály Bartókról)

Az előadás szándéka Bartók népzenei gyűjtőútjainak legszebb darabjait eredeti szépségükben és hangzásukban a hozzájuk illő tánctípusokkal bemutatni, másrészt az általuk ihletett népzenei indíttatású Bartók művek egy-egy tételét költői tánckompozíciókkal megjeleníteni.

Alkotók: a Honvéd Táncműhely koreográfusai
Népzenei szerkesztő: Ökrös Csaba
Szerkesztő—rendező: Foltin Jolán

Boldog Emberek
(Móricztól…)

Móricz Zsigmond és művészete elválaszthatatlan Szatmár nevétől. Legnagyobb népi írónk szatmári gyűjtéseit tartotta legfőbb iskolájának:
„Kimeríthetetlen mondanivaló duzzadt bennem és 25-30 év alatt nem fogyott ki a tarisznya, amit ott és akkor tömtem meg mohó kapzsisággal a nép életének mindenféle anyagával.” — írja. Ő az, aki igazán ismerte és legmélyebben együtt érzett a magyar parasztság sorsával, s nemcsak azért, mert az ő gyökerei is oda vezettek vissza, hanem mert egész életében visszajárt hozzájuk töltekezni, gyűjteni, óvni, szidalmazni.
Móricz elsőként mutatott példát arra, hogy miként lehet és kell a nemzeti hagyományainkat leginkább megőrző parasztság kultúrája felé szeretettel fordulni. Móricztól…, a tiszazugi méregkeverő asszonyoktól induló műsorunk a Pillangó szerelmes párján és Erdély Tündérkertjének Gábrieljén (Nagy László versén) keresztül eljut a másik „alulról jövő üstökös”, József Attila zseniális és könyörtelen lírájához: „Tudod, hogy nincs bocsánat”…

Zene: Árendás Péter, Kiss Ferenc, Gryllus Dániel, Balogh Kálmán,
Koreográfia: Vincze Zsuzsa, Zsuráfszky Zoltán
Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Drakula
Táncjáték felnőtteknek

A táncművészet történetében először választotta egy magyar néptánc együttes témájául Drakula, az erdélyi gróf vámpírmeséjét. A gondolat csaknem kézenfekvő, hiszen mi itt, Európa szívében birtokában vagyunk egy történetnek, amelynek főszereplőjét szinte az egész világon ismerik. Annak ellenére, hogy a magyar néphitben nem jelenik meg a vámpír alakja, mégis világszerte a legtipikusabb magyar (ill. román) mitikus lényként szerepel.
Drakula gróf hihetetlen meséjét az erdélyi népzene csodálatos és sokszínű dallamvilága, az Erdélyben élő népek táncainak utánozhatatlan és egyedülálló virtuozitása varázsolja a mai ember számára is lenyűgöző zenei- és táncélménnyé.

Szövegkönyv: Vincze Zsuzsa
Zene: Rossa László
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Cigány kurázsi

A nagy hegyen élt egy asszony, aki különös magvakat rejtegetett. Annyira együtt élt a természettel, hogy boszorkánynak hitték, féltek tőle, el akarták pusztítani. Amikor gonosz emberek megtámadták, a napfény körülölelte az asszonyt és felemelte az égbe. Eközben kötényéből kihullottak különös magvacskái. Némelyekből virágok lettek, erdők és madarak Másokból pici barna csecsemők keltek ki, akikre azóta is a napfény visel gondot. Ezek a cigányok...

Zenei rendező: Balogh Kálmán
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

Duna Rapszódia

A Duna forrásvidékétől a Fekete-tengerig tartó zenés-táncos utazás három zeneszerző, tizenegy koreográfus és hetven táncos-muzsikus látványos alkotása. A nagyformátumú produkció a nyolc Duna-menti ország legszebb táncait, jellegzetes muzsikáját vonultatja fel, több száz gyönyörű népviseletben.

Zene: Kelemen László, Kiss Ferenc, Rossa László
Vezető koreográfus: Zsuráfszky Zoltán
Rendező: Novák Ferenc

Várkonyi Mátyás—Béres Attila: Egri csillagok
Történelmi musical

A szerzőpáros Gárdonyi Géza egyik legismertebb magyar történelmi regényét dolgozta fel. Hűség és árulás, győzelem és halál, a hős egri nők legendája — a témát méltó módon adaptáló, látványos, felnőttet és gyermeket egyaránt rabul ejtő történelmi musical kerül színpadra, népszerű előadóművészek és közel száz táncos előadásában.

Rendező: Novák Ferenc

Fekete gyöngyök
Válogatás a Kárpát-medence cigánytáncaiból

A Honvéd Táncszínház a Hegedős együttessel és meghívott zenész barátaikkal arra vállalkoztak, hogy létrehozzanak egy olyan estet, mely bemutatja a Kárpát-medence kivételes cigány folklórkincsét.
Az alkotók e gazdag kincsestárból válogattak hagyományőrző muzsikát, zenekari kísérettel eredeti táncanyagokat, és olyan koreográfiákat, melyek e gyönyörű folklóranyagból személyes ihletettséggel fogalmazódtak. Az őrkői — kelet-erdélyi — cigánytáncok rendkívül gazdag ritmikai játéka, a Maros-Küküllő menti férfi tánc virtuóz előadása, a verbunk és a csingerálás (gyors ritmusú cigány tánc) érdekes egymásutánja elkápráztatja a nézőket csakúgy, mint a szatmári csárdás, a magyarok és cigányok egymás mellett élésének eklatáns példája, mely képet ad a tánc formálódásáról, a két nép kultúrájának egymásra hatásáról.
A hivatásos táncegyüttes és zenekara magas szinten művelt anyanyelve a néptánc, népzene, alkotóműhelyükben a legjelesebb koreográfusok és művészek dolgoznak. Meghívott vendégeik pedig a magyar és a környező országok autentikus cigány dalait szólaltatják meg, melyeknek különleges vonzereje a ritmus valamint az évszázadokat és sorsokat dalokban, balladákban felidéző emberi énekhang.

Zenei szerkesztő: Rossa László
Szerkesztő—rendező: Novák Eszter

Forrószegiek
Széki Rómeó és Júlia

A táncjáték valóságos shakespeare-i dráma, széki Rómeó és Júlia. E földrajzilag elzárt erdélyi falu elkülönülő részei évszázados hagyományok őrzői, s a társadalmi rétegződés tilalmas övezetei voltak. A szerelem azonban olykor nem ismer határokat, és megszegve a tilalmakat, sorstragédiák okozója lehet.

Zeneszerző: Rossa László
Rendező: Novák Ferenc

Ki népei vagytok...?

A néptáncszvit alapgondolata: ha igaz, hogy nyelvében él a nemzet, úgy bizonyára dalai, táncai is meghatározóak. Elegancia, virtuozitás, költészet és drámaiság jellemzi ezeket a táncokat, egyediek és változatosak, csakúgy, mint ezerszínű muzsikájuk vagy festői viseletük. Az előadás szándéka felvonultatni ezeket, néhány kiválasztott hazai tájegység tükrében.
A táncszvit második része Erdély tájainak jellegzetes magyar népzenei és néptánc kultúráját mutatja be, természetesen a teljesség igénye nélkül. A tételek az emberi kor életszakaszait, ünnepeit villantják fel néhány tánctípus és szokás színpadra állításával, különböző hangulatok kontrasztjával. Az összeállítás (miként e sorozat hazai táncokból válogatott, 2003-as első darabja )  lehetőséget ad a táncosok karakterének, más-más temperamentumának kibontakozására, a szólisztikus és csoportos formák megjelenítésére és a különlegesen szép viseletek felvonultatására. A Honvéd táncszínházi alkotóműhely — Foltin Jolán irányította — fiatal koreográfusainak az a szándéka, hogy az eredeti anyag ismeretével és tiszteletben tartásával a táncokat költői megfogalmazásban vigyék színpadra.

Zeneszerző: Kiss Ferenc
Koreográfia: Honvéd Táncszínházi alkotóműhelye
Szerkesztő—rendező: Foltin Jolán.

Szörényi Levente—Bródy János: Kőműves Kelemen
Rockballada
Sarkadi Imre befejezetlen drámáját zenés színpadra átdolgozta Ivánka Csaba

A Sarkadi Imre drámája alapján készült rock-ballada azt sugallja, hogy egy mű létrehozásához, akár egy államalakulat felépítéséhez, fanatikus hit kell. Az immár klasszikusnak tekinthető rock-balladát ezúttal a Honvéd Együttes színész-szólista tagozatának színészei és a Honvéd Táncszínház táncosai keltik életre.

Rendező—koreográfus: Novák Ferenc

Magyar Táncszvit
A Kárpát-medence legjobb táncai

Külföldön is számtalan alkalommal nagy sikert aratott hagyományos színpadi összeállítás, mely a Kárpát-medence gazdag néptánckincséből válogat. A produkció külön érdekessége, hogy a közönség nemcsak a táncosok technikai tudásával, stílustiszta táncolási módjával ismerkedhet meg, hanem a táncszínházi dramatikus darabok formanyelvének „forrásvidékéről” is benyomást szerezhet.

Rendhagyó történelemóra

Bizonyára kevesen vannak tisztában a magyar néptáncok történeti kialakulásával, történelmével, táncaink eredetével, az egyes európai tánc-divatok ezeréves múltra visszatekintő magyarországi elterjedésével. A táncosok, a Hegedős együttes és a moderátor Novák Ferenc arra a feladatra vállalkoznak — nem csak magyar, hanem francia, német és angol nyelven, más nyelvterületen pedig tolmács segítségével — , hogy ezeket az érdekes kapcsolatokat feltárják, és táncban-zenében megelevenítsék.
 
Szék
(Élő Martin Archívum IV.)

Szék, a nehezen megközelíthető, elzárt fekvésű erdélyi település a hetvenes évek közepétől mintegy zarándokhellyé válva épült be a nemzeti köztudatba. A magyar néptánc és népzene kincseit rejtő nagyközség zenekultúrájából ifjabb Csoóri Sándor, saját kutatásai alapján állította össze a műsor zenéjét, míg az eredeti táncok alapján készülő koreográfiát Zsuráfszky Zoltán készítette Martin György gyűjtései alapján.
 
Zene: ifj. Csoóri Sándor
Művészeti munkatársak: Vincze Zsuzsa, Fitos Dezső
Rendező—koreográfus: Zsuráfszky Zoltán
 
Kodály Zoltán: Székely fonó
 
Bár a Székely fonót daljátéknak szokás nevezni, műfaja meghatározhatatlan és különleges, a kottába bejegyzettek alapján „Magyar életkép Erdélyből”. Kodály voltaképpen új magyar zenei műfajt teremtett: az erdélyi fonók énekes együttléteiből sajátos egyfelvonásos zenedrámát. Szövege a fonókban énekelt és előadott népballadák, szokások, és játékok füzére, melyet maga a zeneszerző állított össze. A mű egész zenei világa a magyar folklór anyagából bontakozik ki, s míg ott a hangszeres részek kiemelt szerepet kapnak, itt a zenei anyag csaknem egészen a vokális részekre épül. A történet a székely falvak szokásrendjéből szövődött, mely egy székely falu fonóházában kel életre. A Novák Ferenc rendezte produkcióban a Kodály-mű teljes zenei anyagát táncos koreográfiák kísérik, melyek a zenében megjelenő dallamokra, balladákra, játékokra rímelnek.

Koreográfus: Szűcs Elemér
Rendező—koreográfus: Novák Ferenc